Amíg a fejlesztési tartalék eleddig kizárólag az adózás előtti nyereség feléig volt elszámolható társaság adóalapcsökkentő tételként, a hivatkozott Kormányrendelet rendelkezései szerint a fejlesztési tartalék mostantól a teljes adózás előtti nyereség erejéig elszámolhatóvá válik, azzal, hogy a 10 milliárdos abszolút korlát továbbra is megmarad.
Amennyiben tehát egy vállalkozás úgy dönt, hogy a jövőbeni beruházásai fedezetére fejlesztési tartalékot képez, akkor akár a teljes társasági adófizetési kötelezettség alól is mentesülhet arra az adóévre, amelyiknek a profitjából a fejlesztési tartalékot megképezte.
További kedvező fejlemény, hogy a fejlesztési tartalékképzés lehetőségével akár a 2019-es adóévre visszamenőlegen is élni lehet, az alábbiak szerint:
Értelmezésünk szerint a fentiek, konkrétan a számviteli önellenőrzés lehetővé tétele azt az utólagos lehetőséget is megteremti, hogy akár azok is élhetnek a fejlesztési tartalék adta lehetőséggel, akik eddig ezzel nem számoltak, és ezért 2019 végéig nem képeztek a beruházni kívánt összeggel megegyező összegű lekötött tartalékot.
Végezetül megjegyzendő, hogy fejlesztési tartalékképzés esetében valójában nem egy abszolút társasági adó megtakarításról, hanem csupán egy halasztott adófizetési lehetőségről van szó, hiszen a fejlesztési tartalékból megvalósítandó beruházásokra az üzembe helyezésüket követően elszámolható amortizációt kizárólag számvitelileg lehet érvényesíteni, azonban értékcsökkenés elszámolására a társasági adóalappal szemben nincs lehetőség.
Vagyis lényegében a fejlesztési tartalékból megvalósítandó beruházások bekerülési értékének egyösszegű, az adózás előtti nyereség (de legfeljebb 10 milliárd forint) erejéig teljes mértékben előrehozott – hosszú hasznos élettartamú eszközök esetében kifejezetten előnyös – elszámolhatóságáról van szó, mely mindazonáltal – a jelenlegi társasági adókulcs változatlanságát feltételezve – a jelenlegi válsághelyzetben egy kiváló cash flow javító lehetőséget kínál a profitjukból beruházni szándékozó vállalkozások számára, hiszen lehetővé teszi a tárgyévi társasági adófizetés továbbá a következő adóbevallás benyújtásáig esedékes adóelőlegfizetések minimalizálását.